Hideg krematórium: Auschwitz regénye

Abstract

Roman pod naslovom "Hladni krematorijum" (Hideg krematórium) objavljen je na mađarskom jeziku prvi put 1950, a naredne godine i na srpskom jeziku u prevodu Bogdana Čiplića. Knjiga je ponovo izdata 1975, a te godine je autor dobio nagradu "Most" (Híd). Kako komentariše Imre Bori, ova potresna knjiga Jožefa Debrecenija, gotovo je jedini autentični logorski roman mađarske književnosti. Roman je knjiga-reportaža o strahotama Aušvica napisana hladnom uzavrelošću. Život i iskustvo logora smrti poslužili su i kao inspiracija za njegova lirska dela, ali u ovoj knjizi ne obuzimaju ga strast i bol. Dok piše ovaj roman, iako iz redova, iza sećanja i činjenica tinja mržnja koju oseća prema velemajstorima uništenja i fašizmu koji ih slavi, glas samosažaljenja mu je stran. U ovom delu piše reportažu, izveštaj o svetu nečovečnosti, ređajući strahove koji svojom golom istinitošću i činjeničnošću zamagljuju i gestove mašte koja stvara imaginarno i fiktivno.

A „Hideg krematórium” (Hideg krematórium) című regény 1950-ben jelent meg először magyarul, majd a következő évben szerbül Bogdan Čiplić fordításában. A könyvet 1975-ben adták ki újra, és abban az évben a szerző megkapta a „Legtöbb” (Híd) díjat. Mint Bori Imre megjegyzi, Debreceni Jožef megrázó könyve szinte az egyetlen hiteles táborregény a magyar irodalomban. Hideg hévvel megírt könyvriport az auschwitzi borzalmakról. Lírai műveihez a haláltábor élete és tapasztalatai is ihletet adtak, ám ebben a könyvben nem keríti hatalmába a szenvedély és a fájdalom. A regény írása közben, bár a sorokból, az emlékek és tények mögül, a pusztítás nagymesterei és az őket dicsőítő fasizmus iránt érzett gyűlöletből, az önsajnálat hangja idegen tőle. Ebben a részben riportot ír, riportot az embertelenség világáról, olyan félelmeket rendez, amelyek puszta igazságukkal és tényszerűségükkel elhomályosítják a képzeletet és a fiktívet létrehozó képzelet gesztusait.

The novel "Cold Crematorium" (Cold Crematorium) was first published in Hungarian in 1950, and the following year in Serbian, translated by Bogdan Čiplić. The book was republished in 1975, and that year the author got the "Most" (Híd) award. As Imre Bori notes, Jožef Debreceni's shocking book is almost the only authentic camp novel in Hungarian literature. A book report on the horrors of Auschwitz, written with cold fervor. His lyrical works were also inspired by the life and experiences of the death camp, but in this book, he is not overcome by passion and pain. During the writing of the novel, although from the lines, behind the memories and facts, from the hatred felt for the masters of destruction and the fascism that glorifies them, the voice of self-pity is foreign to him. In this part, he writes a report, a report on the world of inhumanity, he stages fears that, with their sheer truth and factuality, obscure the imagination and the gestures of the imagination that creates the fiction.